Vámpírok

Nagyon kevés információval rendelkezünk azokról az emberekről, akik vámpírság vádjával kerültek az inkvizíció elé, mivel a középkorban az emberi testrész halál utáni nem elföldelése azt a vádat vonta maga után, hogy a család a sátánnal cimborál, amit halálbüntetéssel súlytottak. Ilyen esetekben nem tudni, hogy mi is volt a dolog hátterében (ezeket az ítéleteket sosem részletezték).

Magyar vonatkozásban mégis van egy híresebb eset: Hunyadi Mátyás uralkodása alatt ítéltek el Magyarországon egy hóhért. Itt kivételesen annyi bővebb információ áll rendelkezésünkre, hogy: a vérét vette a holttesteknek. Mivel akkoriban a hóhérok rendelkeztek a legtöbb tudással az emberi testről, nem volt ritka, hogy egyes nemesek udvari orvosként olyan embereket alkalmaztak, akiknek a régebbi foglalkozásuk a hóhérság volt. Bár a bakót kiközösítette a társadalom, maga a foglalkozás nagyon jól fizető volt, arról nem is beszélve, hogy a névtelen elítéltek, akiknek nem volt rokonuk, azokat a hóhér földelte el, vagyis a kivégzés után teljesen rá volt bízva a holttest. Így nyílhatott módjuk a boncolásra, az emberi test (alapfokú) tanulmányozására.
Azonban meglehetősen furcsa, hogy a Vatikán által összeállított "noctis-tekercsekben" (noctis jelentése: éjszaka, éjjel...de a sötétségre szokták használni, amikor semmi fény sincs) a vámpírság, mint a vérivás meglehetősen előkelő helyet foglal el, vagyis a második helyen áll a sátánnal való szövetkezés után. A noctis-tekercsekről csak annyit kell tudni, hogy (teljes neve ezeknek az iratoknak amúgy: nocentis noctis - jelentése kb. "gonosz sötétség", de a nocentis a latin nyelvben a totális romlottságot jelenti) a Vatikán itt rangsorolta az inkvizíció által büntetend? cselkedeteket. Olyan örökbecsű vádak voltak itt, mint: a már említett vámpírság, sátánnal való cimborálás-szövetkezés, boszorkányság, emberi test felboncolása, kannibalizmus, istentagadás, stb. Mondjuk lényegileg semmi különbség sem volt ezek között, ugyanis mindegyikért halálbüntetés (előtte kínzás) járt. A sorrend nem ex-catedra volt, vagyis később megváltoztathatták volna (nem tették, csak az "alsóházban, a csekélyebb b?nökben volt változás), de mindenképpen lényeges kérdés, hogy hogyan foglalhatott el egy olyan bűn ilyen előkelő pozíciót, annak ellenére, hogy szinte nem is folytattak le vádakat ezen a téren (papíron...) Ugyancsak figyelemre méltó tény, hogy a noctiluca pápai konglomerátumnak (noctiluca azt jelenti, hogy fény, de csak éjszakai fényt jelenthet, mint csillagfény, holdfény, átvitt értelemben pedig "díszes éjjeli lámpás"-t jelenthet) a m?ködési "szabályzatában" benne volt, hogy a vámpírsággal vádolt személyek lelkét tilos megmenteni, kárhozatra kell őket ítélni.
Esetleg később karcinthatok pár sort erről a küldöttségről (pápai konglomerátum olyan küldöttséget, bizottságot jelent, amelynek a m?ködésére személyesen a pápa adott utasítást, parancsot is csak a vatikáni metropolita adhat ki), mivel elég izgalmas a ténykedésük. Róluk annyi elég, hogy olyan nagy tudású egyházi személyiségek alkották, akik a feladatuk megfogalmazása szerint a "gonosz által megszállt lelkek megmentését" végezték. Többnyire ördögűzéssel foglalkoztak, de egyes egyházi iratok említenek alkalmakat, amikor magát a Sátánt űzték ki egyes személyekből. Ilyen esetek után a küldöttségből többen meghaltak, és csak néhány olyan személy volt, aki a Vatikánba úgy tért vissza, hogy sértetlen maradt, az az fizikai sérülést nem szerzett. Feladatuk fontos részének tartották, hogy életben tartsák a megszállt-megrontott személyt, ilyetén módon mementóként meghagyják a Sátánnak, hogy nem veszi át a befolyást az emberiség felett.

A középkori legendákban a vámpírok főként vonzó férfiakként-nőkként jelennek meg, csáberejüknek csak kevesek tudnak ellenállni. Ugyancsak ismert, hogy szűz lányok vérét kedvelik igazán. Erre az egyik magyarázat kézenfekvő lehet, melyet a középkori szexuális kultúrában kell keresni. Mindenki számára ismert az első éjszaka joga, melyet a helyi földesúr gyakorolt.
Történetírók lejegyezték, hogy egyes, az aktus előtt szűz lányok véresre harapdálva tértek vissza házukba. Illetve XIV. Lajos (aki szifiliszes volt, melyet egy 12 éves lánytól kapott meg, bár nem ez okozta a halálát) a fiatal, 10-14 éves korú lányokat kedvelte, és ezek a kislányok minden ilyen alkalom után véres nyakkal jöttek ki a szobából.


Akkor most ugorjunk egy jeles közékori személyiséghez, Vlad Tepeshez. Ő volt az ihletője a Dracula-legendának, nevének eredete a dracós latin szóból származik, a nemet jelző ragot levágva, és az -ulát hozzáillesztve egy mozaikszót kapunk, jelentése annyit tesz, mint a "Sárkány-fia", bár apja sárkányfinak nevezte. Amúgy egy erdélyi nemes gyermeke volt, szadizmusáról legendák keringtek. Ugyan vért nem nagyon ivott (akkor is inkább állatét), de szeretett jobbágyokat karóba húzni, és kellemes estebédet elkölteni a haláltusát vívó emberek alatt. Csúfos véget ért, mivel Hunyadi Jánost rövid ideig fogolyként tartotta (1-2 hónap), amikor előbbi személy tárgyalni akart vele. Ugyan apja azért is nevezte el Sárkányfinak, mert az lebegett a szeme előtt, hogy Erdély után egyesítit Magyarország keleti tartományait (Moldva, Havasalföld), de ezt a karriert derékba törte Mátyás, aki úgy hálálta meg apjának a fogva tartását, hogy Tepest elfogatta, és haláláig a Visegrádi várbörtönben tartotta.
Fontos még megjegyezni, hogy a vámpírság NEM azt jelenti, hogy hegyes szemfogakkal szipkázzuk valakinek a vérét. Ezeket a szemfogakat Bram Stoker élénk, Viktoriánus kori fantáziájának köszönhetjük.